2018.04.05. 08:30, anandamid
Évtizedek óta tanulmányozom a meridiánokat. Vizsgálatuk a sejtelektromosság elvén működő Voll-féle elektroakupunktúrával, impedancia spektroszkópiával már régóta ki van dolgozva. Aki azonban ilyennel foglakozik, azzal szembesül, hogy az anatómiai-élettani tudásunk, szemléletünk erősen lelassítja a mérési eredmények értékelését. Egy adathalmazt látunk, melyben a szokványos ok-okozati elvek nem érvényesülnek.
Ez a mérési adathalmaz ugyanolyan egzakt, mint egy CT-felvétel vagy EKG görbe, ha már tájékozódni tudunk bennük, de ehhez ki kell fejleszteni egy sajátos látásmódot. Ha elvonatkoztatunk a szerv központú világképünktől, és végre átengedjük magunkat egy olyan látásmódnak, ahol a fizikailag megfogható makromolekulák (citoszkeleton) egymásra hatását nemcsak egyes közvetítő kismolekulák (peptidek, hormonok, neurotranszmitterek, ásványi komplexumok, víz) mozgása, "koncentráció változása" befolyásolja, akkor a megismerés új kapui nyílnak meg. Minden molekuláris változás hatással van arra a "szerkezetre", amelynek az adott molekula is a részét képezi. Megváltozik egyes zónák töltése, elektromos affinitása. Minél kisebb időfelbontásban tudjuk ezeket érzékelni, annál szerteágazóbb és bonyolultabb képet, helyesebben érzetet kapunk.
Igen, az érzet a helyes kifejezés erre, mert nem képalkotásról van szó. Ha a medicina ma használatos eszközeit nem olyan szoftverekkel használnánk, amik képet alkotnak az adatokból, hanem úgynevezett "koherens mintákat" (azonos irányba mutató jelenségeket) keresnénk és jelenítenénk meg, akkor a mai eszközök is sok felfedezéshez juttathatnának bennünket. Az események, melyek a nagyobb szervezeti egységeink, azaz a sejtjeink, majd a szerveink működését meghatározzák, valójában pikoszekundumos vagy annál akár nagyságrendekkel kisebb idődimenzióban zajlanak. Ezt elképzelni sem tudjuk, annyit azonban elfogadhatunk, hogy minden, amit érzékelünk, az események hosszú és számunkra nagyon összetett láncolatának eredője. Mintha egy gigantikusan felgyorsult időben zajlanának bennünk a dolgok, amiből mi csak a végeredményt látjuk. Ha eltelik egy újabb nap, addig 24x60x10 milliárd pikoszekundum telik el. Egy napunkhoz képest ez egy földtörténeti korszak, amit szintén nem tudunk elképzelni.
Mi jelenleg beleragadtunk a saját idősíkunkba, ami ahhoz hasonlatos, amikor a Földet laposnak képzelték el. Ugyanakkor az anyag-energia azonossággal már tisztában vagyunk, de azzal is tisztában kellene lennünk, hogy nincsenek egzakt fogalmaink arról, amiről beszélni akarunk. Nincs szótárunk még az anyag és energia pontos megfogalmazására sem. El kellene gondolkoznunk, hogy nem ez a képtelenségünk-e az igazi babiloni zűrzavar...
Ugyanakkor meg tudunk szólalni a teljességről is, hiszen a zenénk, a költészetünk, a prózánk és minden alkotóművészet sokkal átfogóbb információt képvisel, mint az őket megjelenítő néhány kotta, papírlap, tárgy jelenthet.
A tudomány kisajátította az értékelés képességének privilégiumát, önkényes szabályrendszert hozott létre, és azt igyekszik manipulatív eszközökkel elfogadtatni. Egy hasonlattal élve ez olyan, mintha az ABC-ből csak egy írásjelet ismernénk és megpróbálnánk csak ezt használva átfogó ismereteket létrehozni. Azt hiszem, hogy még sokáig elpötyöghetünk, gagyoghatunk, mire rájövünk, hogy ezzel nem jutunk előbbre.
Az érzékelés művészi képességével már letűnt korok nálunk jóval előrébb jártak. Régészeti leletek, régi kultúrák felfedezései, az azokról gyűjtött ismereteink azt mutatják, hogy a meridiánokról, csakrákról komplex tudással rendelkezett az emberiség egy része. Az ilyen korszakok amit nem tudtak szavakkal átadni, azt megtették a művészetükkel, sajátos iparukkal és gyógyító rendszerükkel. Mára igazolták, hogy a meridiánok leírása nemcsak meseszerűen képletes, hanem kvantumbiológiailag is értelmezhető tanítás.
Nem kell minden részletet megtanulnunk ahhoz, hogy a lényeget megértsük. Viszont komolyan kell venni olyan sarokpontokat, amik a mi világképünkbe jelenleg még nem illeszthetőek be.
Az ötelem-tan is ilyen képi nyelv. Ötfajta alapérzelemre eredeztették a régiek minden összetett érzelmünket, melyekhez meridiánpárokat rendeltek. Ezek a gondterheltség, a szomorúság és lehangoltság, félelem, harag és düh, izgalom és öröm és szeretet. Ezek mindegyike dominánssá válhat, de ezáltal az adott meridiánok aktivitása is megnő. Egy sor változás eszerint az "indítóparancs" szerint bontakozik ki, és végsősoron egyes szerveink túlterhelődhetnek, míg más szerveink ellustulhatnak. Arra is rájöttek, hogy a tűz elem éppen az, ami az öröm, izgalom, szeretet érzésvilágát képviseli és rendhagyó módon 4 meridián működését tükrözi. Ez az egyetlen olyan "elem", amelyik a regenerációnkat kiegyensúlyozottan segíti. Kiegyensúlyozottan, azaz harmonikusan, másképp fogalmazva úgy, hogy az egyetlen energiamezőnk (meridiánunk) sem terhelődik túl a másikak rovására.
Ezt a szabályozott energiaáramlást úgy tudjuk a legjobban elképzelni, ha egy szimfonikus zenekarhoz hasonlítjuk. Szívből ajánlom megfontolásra mindenkinek, hogy az egészséget képzelje el egy csodás szimfóniának! Ne csak azt keresse, hogy a hangszerek megvannak-e, a zenészek értik-e a dolgukat, ne azt, hogy a karmester képes-e vezényelni, sem azt, hogy akusztikailag minden rendben van-e, hanem kicsit figyeljenek az összhangra, a harmóniára.
A kottát mi írjuk, minden pikoszekundumban új parancsokat osztogatunk (minderről azonban fogalmunk sem lehet), és a szimfóniát is mi éljük át. A hangszerek a szerveink, a zenészek mind mi vagyunk, lelkünk egy-egy lényegi darabja, a karmester is mi vagyunk, amit az endokannabinoid rendszer "testesít meg". Azok a karmesterek is mi vagyunk, melyekről már van némi tudományos képünk, ezek kisebb kvintetteket, kvartetteket vezényelnek, melynek biológiai leképezései pl. a hormonrendszerünk, immunrendszerünk, anyagcsere szabályozásunk, idegrendszerünk és még sokan mások.
Ezek után el tudják képzelni azt a szimfóniát, amikor a karmester depressziós? Vagy hisztis, vagy őrjöngős, vagy meg van rettenve valamitől?
És azt is, ha vidám, boldog, kiegyensúlyozott?
Az első négy állapotban a szimfónia durván sérül. Amit hallunk, az tele lesz hamis hangokkal, kizökkent ritmus miatti botladozással, stb. A civilizált életünk ebben a hasonlatban valójában harsány kakofónia. Ez mind olyan állapot, amikor az endokannabinoid rendszerünk hiányosan működik.
Az ötödik hangulatban viszont minden kisimul, a hibák elenyésznek, a hamis hangok egyre halkabbak, mert magával ragad az áramló szépség, ami áthatja lényünket és rásugárzik a környezetünkre, harmóniát teremt.
Ez az egész-ség!
Van egy nagyon jó hírem! Igazi mázlisták vagyunk! "Teremtőnk" felruházott azzal a képességgel, hogy gondolataink és érzéseink irányításával képesek legyünk kottát írni, életünk kottáját. Ha úgy döntünk, hogy az öröm, vidámság, szeretet jegyében élünk, akkor a tűz elem lobog bennünk a legerősebben. Visszahatunk a pikoszekundumos vezérlésre, dominánssá tehetjük azt, hogy minden bennünk zajló folyamat helyes mederbe terelődhessen.
Sok minden kell ehhez, többek között megfelelő kontroll. Ennek egy példáját az oldalamon be szeretném mutatni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés