http://fuggosegek.blog.hu/2010/12/13/tuskeken_teremnek_a_belso_kannabinoidok

A mai tudományos leírások már képesek bemutatni az endokannabinoid rendszer jelenlétét testszerte. Azok a nyilak, amelyekkel azt demonstrálják, hogy egy molekula a receptorhoz kapcsolódik, majd a sejten belül újabb nyilakkal ábrázolt folyamatok zajlanak le, nem pontosak. Ezekhez csak hozzáképzelnek sejtbiológiai jelenségeket, pedig ezek a nyilak mutatják mindazt, amit nem ismerünk. Azon folyamatokat, melyek megismeréséhez kvantumbiológiai ismeretek szükségesek. 

Tovább…

Az utóbbi években kiéleződik az „indiai” kenderrel kapcsolatos szélsőséges vita. A „kannabisz- kérdés” a hazai írott és internetes hírforrások kedvelt témája, már-már a politikusok csatározásának is egyik eszköze. Újabban rák- és idegrendszeri betegségekben tartják ígéretesnek az orvosi kendert. Átkos vagy áldásos-e a kender?

Érdemes idézni Bayer István professzor, nemzetközileg elismert kábítószer-szakértő könyvéből („A drogok történelme”, Aranyhal Kiadó, Budapest, 2000): „A kannabiszkérdés talán önmagában komplexebb, mint az összes többi kábítószer-probléma együttvéve. Bármilyen oldalról közelítjük meg ezt a kérdést, mindenütt ellentmondások özönébe ütközünk, aminek fő oka az, hogy jogászok, orvosok, rendőrök, művészek, írók, de főleg politikusok és újságírók a közlemények egész áradatát zúdítják az emberiségre, és mindenki, aki ehhez a témához nyúl, kötelességének érzi, hogy pro vagy kontra állást foglaljon… A kannabisz körüli zűrzavarban szélső végletek csapnak össze egymással…”

Tudni kell, hogy a legtöbb tévedés már abból adódik, hogy felületesen szemléljük a kifejlett, virágzó növényt. Így adták a vadkender nevet – a levélzet és virágzat hasonlósága alapján – az ürömlevelű (vagy közönséges) parlagfűnek (Ambrosia artemisiifolia), holott ennek a növénynek semmi köze a kenderhez, rendszertanilag a fészkesvirágzatúak családjába tartozik, és nem találhatók benne a kenderre jellemző különleges vegyületek. Abban megegyeznek, hogy dús virágporhozamuk miatt mindkettő pollenallergiát okozhat. Ha a termesztett kender magja nem kultúrában kel ki és érlel újabb magokat, akkor „kivadult” kenderről van szó, s tágabb értelemben ezt is nevezhetjük vadkendernek. Vadkendernek nevezik még a sédkendert (Eupatorium cannabinum) is, ami patakok mentén, sok helyen gyakori, egyébként gyógynövény. Ahhoz, hogy pontosan tudjunk azonosítani egy növényt, szakkönyv vagy hiteles rajz, esetleg fénykép szükséges.

Ha a „kannabiszról” tárgyilagosan akarunk véleményt formálni, érdemes felidézni a

kender biológiájának legalapvetőbb ismérveit.

Az utóbbi években kiéleződik az „indiai” kenderrel kapcsolatos szélsőséges vita. A „kannabisz- kérdés” a hazai írott és internetes hírforrások kedvelt témája, már-már a politikusok csatározásának is egyik eszköze. Újabban rák- és idegrendszeri betegségekben tartják ígéretesnek az orvosi kendert. Átkos vagy áldásos-e a kender?

Érdemes idézni Bayer István professzor, nemzetközileg elismert kábítószer-szakértő könyvéből („A drogok történelme”, Aranyhal Kiadó, Budapest, 2000): „A kannabiszkérdés talán önmagában komplexebb, mint az összes többi kábítószer-probléma együttvéve. Bármilyen oldalról közelítjük meg ezt a kérdést, mindenütt ellentmondások özönébe ütközünk, aminek fő oka az, hogy jogászok, orvosok, rendőrök, művészek, írók, de főleg politikusok és újságírók a közlemények egész áradatát zúdítják az emberiségre, és mindenki, aki ehhez a témához nyúl, kötelességének érzi, hogy pro vagy kontra állást foglaljon… A kannabisz körüli zűrzavarban szélső végletek csapnak össze egymással…”

Tudni kell, hogy a legtöbb tévedés már abból adódik, hogy felületesen szemléljük a kifejlett, virágzó növényt. Így adták a vadkender nevet – a levélzet és virágzat hasonlósága alapján – az ürömlevelű (vagy közönséges) parlagfűnek (Ambrosia artemisiifolia), holott ennek a növénynek semmi köze a kenderhez, rendszertanilag a fészkesvirágzatúak családjába tartozik, és nem találhatók benne a kenderre jellemző különleges vegyületek. Abban megegyeznek, hogy dús virágporhozamuk miatt mindkettő pollenallergiát okozhat. Ha a termesztett kender magja nem kultúrában kel ki és érlel újabb magokat, akkor „kivadult” kenderről van szó, s tágabb értelemben ezt is nevezhetjük vadkendernek. Vadkendernek nevezik még a sédkendert (Eupatorium cannabinum) is, ami patakok mentén, sok helyen gyakori, egyébként gyógynövény. Ahhoz, hogy pontosan tudjunk azonosítani egy növényt, szakkönyv vagy hiteles rajz, esetleg fénykép szükséges.

Ha a „kannabiszról” tárgyilagosan akarunk véleményt formálni, érdemes felidézni a

kender biológiájának legalapvetőbb ismérveit.

Tovább…

Az utóbbi években kiéleződik az „indiai” kenderrel kapcsolatos szélsőséges vita. A „kannabisz- kérdés” a hazai írott és internetes hírforrások kedvelt témája, már-már a politikusok csatározásának is egyik eszköze. Újabban rák- és idegrendszeri betegségekben tartják ígéretesnek az orvosi kendert. Átkos vagy áldásos-e a kender?

Érdemes idézni Bayer István professzor, nemzetközileg elismert kábítószer-szakértő könyvéből („A drogok történelme”, Aranyhal Kiadó, Budapest, 2000): „A kannabiszkérdés talán önmagában komplexebb, mint az összes többi kábítószer-probléma együttvéve. Bármilyen oldalról közelítjük meg ezt a kérdést, mindenütt ellentmondások özönébe ütközünk, aminek fő oka az, hogy jogászok, orvosok, rendőrök, művészek, írók, de főleg politikusok és újságírók a közlemények egész áradatát zúdítják az emberiségre, és mindenki, aki ehhez a témához nyúl, kötelességének érzi, hogy pro vagy kontra állást foglaljon… A kannabisz körüli zűrzavarban szélső végletek csapnak össze egymással…”

Tudni kell, hogy a legtöbb tévedés már abból adódik, hogy felületesen szemléljük a kifejlett, virágzó növényt. Így adták a vadkender nevet – a levélzet és virágzat hasonlósága alapján – az ürömlevelű (vagy közönséges) parlagfűnek (Ambrosia artemisiifolia), holott ennek a növénynek semmi köze a kenderhez, rendszertanilag a fészkesvirágzatúak családjába tartozik, és nem találhatók benne a kenderre jellemző különleges vegyületek. Abban megegyeznek, hogy dús virágporhozamuk miatt mindkettő pollenallergiát okozhat. Ha a termesztett kender magja nem kultúrában kel ki és érlel újabb magokat, akkor „kivadult” kenderről van szó, s tágabb értelemben ezt is nevezhetjük vadkendernek. Vadkendernek nevezik még a sédkendert (Eupatorium cannabinum) is, ami patakok mentén, sok helyen gyakori, egyébként gyógynövény. Ahhoz, hogy pontosan tudjunk azonosítani egy növényt, szakkönyv vagy hiteles rajz, esetleg fénykép szükséges.

Ha a „kannabiszról” tárgyilagosan akarunk véleményt formálni, érdemes felidézni a

kender biológiájának legalapvetőbb ismérveit.

Az utóbbi években kiéleződik az „indiai” kenderrel kapcsolatos szélsőséges vita. A „kannabisz- kérdés” a hazai írott és internetes hírforrások kedvelt témája, már-már a politikusok csatározásának is egyik eszköze. Újabban rák- és idegrendszeri betegségekben tartják ígéretesnek az orvosi kendert. Átkos vagy áldásos-e a kender?

Érdemes idézni Bayer István professzor, nemzetközileg elismert kábítószer-szakértő könyvéből („A drogok történelme”, Aranyhal Kiadó, Budapest, 2000): „A kannabiszkérdés talán önmagában komplexebb, mint az összes többi kábítószer-probléma együttvéve. Bármilyen oldalról közelítjük meg ezt a kérdést, mindenütt ellentmondások özönébe ütközünk, aminek fő oka az, hogy jogászok, orvosok, rendőrök, művészek, írók, de főleg politikusok és újságírók a közlemények egész áradatát zúdítják az emberiségre, és mindenki, aki ehhez a témához nyúl, kötelességének érzi, hogy pro vagy kontra állást foglaljon… A kannabisz körüli zűrzavarban szélső végletek csapnak össze egymással…”

Tudni kell, hogy a legtöbb tévedés már abból adódik, hogy felületesen szemléljük a kifejlett, virágzó növényt. Így adták a vadkender nevet – a levélzet és virágzat hasonlósága alapján – az ürömlevelű (vagy közönséges) parlagfűnek (Ambrosia artemisiifolia), holott ennek a növénynek semmi köze a kenderhez, rendszertanilag a fészkesvirágzatúak családjába tartozik, és nem találhatók benne a kenderre jellemző különleges vegyületek. Abban megegyeznek, hogy dús virágporhozamuk miatt mindkettő pollenallergiát okozhat. Ha a termesztett kender magja nem kultúrában kel ki és érlel újabb magokat, akkor „kivadult” kenderről van szó, s tágabb értelemben ezt is nevezhetjük vadkendernek. Vadkendernek nevezik még a sédkendert (Eupatorium cannabinum) is, ami patakok mentén, sok helyen gyakori, egyébként gyógynövény. Ahhoz, hogy pontosan tudjunk azonosítani egy növényt, szakkönyv vagy hiteles rajz, esetleg fénykép szükséges.

Ha a „kannabiszról” tárgyilagosan akarunk véleményt formálni, érdemes felidézni a

kender biológiájának legalapvetőbb ismérveit.

Tovább…