„Magyarország Kultúrflórája” monográfiák

1955-ben kezdődött a hazánkban páratlan monográfia-sorozat története. A máig tartó kiadványsor legutoljára megjelenő, 77. füzete 2013-ban jelent meg: Az alma – Malus domestica. Abban az időben a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya arra az előrelátó döntésre jutott, hogy a magyar szaknyelv ápolását is célul véve olyan szakirodalmi összefoglaló munkákat bocsát ki a biológus, botanikus és agrárszakemberek számára, ami felöleli egy-egy hazánkban is termesztett kultúrnövény botanikai, nemesítési és agronómiai alapismereteit. Olyan híres magyar botanikusok vettek részt a kiadvány szerkesztésében, mint Jávorka Sándor (a magyar flóraismeret legnagyobb tudósa), Sárkány Sándor (a növényanatómia professzora), Frenyó Vilmos (a növényélettan professzora), Soó Rezső (a növényrendszertan professzora), idősebb Máthé Imre (botanikus, cönológus) és Priszter Szaniszló (enciklopédikus tudású főszerkesztő, szakszótárak írója). Később, 1962-ben megjelent a sorozathoz tartozó

színes atlasz Csapody Vera, a legnagyobb magyar növényfestő-botanikus (eredetileg

matematikatanár) alkotása. Ez minden növény színes táblaképét tartalmazza.

E sorozat tagjaként 1962-ben jelent meg – időbeli sorrendben a 15. – Mándy György és Bócsa Iván főszerzők neve alatt a VII/14. sorszámú monográfia: A kender – Cannabis sativa L. Általánosságban ma szinte csak az internetről szerzünk alapadatokat. Pedig a legmegbízhatóbb, könyvtárakban fellelhető, „klasszikus” ismereteket kár lenne figyelmen kívül hagyni. Mándy György a magyar mezőgazdasági botanika legnagyobb alakja, Bócsa Iván pedig a Mátraalján fekvő, kompolti növénynemesítő telep (akkor kísérleti intézet) neves kutatójaként foglalkozott kendernemesítéssel.

A kender biológiája és nemesítése

A Cannabis sativa L. a kenderfélék (Cannabinaceae vagy Cannabaceae) családjába tartozik a komlóval együtt. Utóbbi főleg söripari alkalmazása miatt ismert. Érdekesség, hogy a kender komlóra oltva (vegetatív úton) jól fejlődik,

bizonyítva a két nemzetség rokoni viszonyát.

Általában megállapítható, hogy minden haszonnövény genetikai sokfélesége ott a leggazdagabb, ahol az ősi alakok vadon élnek. A kultúrnövények keletkezési központjait (géncentrumait) elsők között Vavilov, a nagy orosz genetikus térképezte fel. (Mint idealista hazaárulót Sztálin és Berija Szibériába száműzték, ott halt meg elhagyatva.) A kender géncentruma Közép-Ázsia, ahol az ősi alak, a vadkender honos (ez tényleg kender, nem kivadult kultúrkender, sem pedig más, kenderhez hasonló növény!): Cannabis sativa subsp. spontanea. Legközelebbi rokonával, az alacsonyabb, szélesebb levelű indiai kenderrel (Cannabis indica vagy C. sativa subsp. indica) jól kereszteződik. Utóbbit már 9000 évvel ezelőtt termesztették az Indiai-szubkontinensen (India, Pakisztán, Nepál, Banglades). A Himaláján 2300 méter magasságig megtalálható. Leginkább a hinduk használták és

használják ma is vallási szertartásaik során.

A kender fontos növénytani tulajdonsága, hogy fűzérben tömörülő virágai kétlakiak, vagyis külön növényeken nőivarú virágok (termős virágok), míg másokon csak hímivarú virágok (porzós virágok) erednek. Kisebb arányban előfordulnak egylaki egyedek is.

A színes ábrán balra a kender porzós, jobbra a termős egyede látható (Csapody Vera akvarellje). A széllel beporzódott nővirágokból makkocska termés („kis makk”, mag) képződik (legalul). Az apró nővirágok pikkelylevelei (murvalevelek) gyantát választanak ki. Ebben található a legtöbb kannabisz-hatóanyag. A zöld hajtásban előforduló kannabinoidok sokféle kártevő rovart tartanak távol, hatástalanítják a káros szabadgyököket, vagyis hozzájárulnak ahhoz, hogy ép és egészséges növény fejlődjön, majd makkocska képződjön. A makkocska csírázásához szükséges energiát a benne raktározott zsíros olaj biztosítja. Az apró, fejődő növényen (legalul középen) ivari különbségek még nem látszanak.

Érdemes felvillantani az említett monográfiából átvéve, két anatómiai ábrát. Az első a kender szárának keresztmetszeti képét tárja elénk Fridvalszky Lóránd (az ELTE Növényanatómiai Tanszékének volt a vezetője Sárkány Sándor professzort követve) munkájából átvéve. A sejtek között jól kivehetők a vastag falú rostsejtek, amelyek kötegekben tosítják a kender szélnek különösen

ó szárának mechanikai ellenálló- víz-transzport főleg a tágabb üregű ténik, míg az asszimilátumok szállítása sejtekből álló háncsszövetben zajlik. A

r giai alapja tehát az erőteljes rostszövet

. másik anatómiai rajz (ugyancsak

. apján) is a kender lényeges tulajdonságát i murvaleveleken a fedőszőrökön kívül épződnek többsejtű mirigyszőrök. Ezek kiemelkedésen helyezkednek el és dúsan

nderre jellemző gyantát. A hasismentes r mirigyszőr mentesség vagy hiánya anta terpenofenolai közé tartoznak a

( , t zichoaktív kender anatómiai jellemzője, hogy a sajátos anyagcsereúton képződő növényi szekrétumot, a gyantát mirigyszőrök révén választja ki.

Az említett tulajdonságokból kikövetkeztethető, hogy melyek a kendernemesítés fő céljai. Az ősidők óta ismert, kiváló rostot szolgáltató rostkender annál értékesebb, minél nagyobb a rosttartalma (annál jobb, minél hosszabbak a rostok, minél nagyobb a szakítószilárdságuk). Nem tartalmazhatnak kannabinoidot (ma érvényes követelmény: 0,2% alatti a THC-, azaz tetrahidrokannabinol-tartalom). Biztonsági okok miatt erre külön kell a rostkendert nemesíteni! Amellett meg kell őriznie ellenálló-képességét a kórokozók és kártevők ellen. Érdemes megjegyezni, hogy a rostkender makkocskája takarmányba keverve hasznosítható, különösen a baromfi kedveli (zsíros olaja nem tartalmaz kannabinoidokat), de a tisztított kenderolaj étkezésre is alkalmas és ipari kenceolajnak is kiváló jól száradó tulajdonsága miatt. Gazdaságossági okok miatt direkt olajkinyerésre ma nem termesztenek rostkendert.

A hazai rostkender nemesítésében néhai Bócsa Iván akadémikus ért el maradandó eredményeket Kompolton. Olyan fajtákat is előállított, amelyek szára hamar megsárgul (ún. sárgaszárú rostkender), ezáltal a rostban gazdagabb hímkenderek és a később fejlődő, rostban szegényebb nőkenderek betakarítása jobb rostminőséget biztosított. Sikerült megvalósítania az egylaki kenderfajta előállítási technológiáját is. Az általa nemesített fajták THC-tartalma nem haladta meg a 0,2%-ot, tehát termesztése semmilyen veszéllyel nem járt. (Hiába riasztották a hatóságot, hogy kendert termesztenek a határban!)

Ma a problémát rendszerint az üvegházakban (virágzásukhoz rövidnappalokat szükséges biztosítani) termesztett THC-kemotípúsú fajták okozzák. Ezek dúsan fejlődő, nővirágos hajtásvégződéseit gyűjtik be a kannabisz-termesztők (L. internetről vett ábrát), majd eladják, vagy továbbítják töményítés céljából (marihuana, hasis). A vízipipán keresztül történő kenderszívás és a füstölés régóta ismeretes

Indiában és más kelet-ázsiai országokban. (L. internetről vett ábrát). Ma az egész Földön elterjedt a hasis és marihuana élvezete.

Kannabiszgyanta

a nővirágokról gyűjtve

hasisszívás

régi indiai képen

Kannabisz

Külön kell értékelni a gyógyító szándékú törekvéseket. Az ún. „orvosi kender”

hatóanyagait azonban nehéz növénynemesítéssel szabályozni. Nem kis feladat kannabidiolban

(CBD) és kannabinolban (CBN) gazdag és THC-ben szegény kender-kemotípust nemesíteni. Kémiai úton, szelektív elválasztással is megoldható az egyes aktív komponensek elkülönítése, de ipari méretben túl költséges. Különösen a fájdalomcsillapító CBD ígéretes, a fájdalomcsillapító, de pszichoaktív THC terápiás adagolása viszont fokozott orvosi ellenőrzést igényel.

Orvosbiológiai és izgalmas neurobiokémiai kutatások folynak világszerte a kannabinoid-receptorok működésének értelmezése céljából. A szervezetünkben természetesen előforduló endokannabinoidoknak – hasonlóan az endogén opioidokhoz – a fájdalomérzés szabályozásában van kulcsszerepük. A kenderben talált „fitokannabinoidok” közül különösen a THC-nak van serkentő hatása a kannabinoid receptorok jelátvivő mechanizmusára. Emiatt lehet ígéretes különböző eredetű idegrendszeri betegségek gyógyításában. A rákgyógyító jelző használata óvatosságra int, mivel az orvosok szerint terápiása alkalmazása legfeljebb a citosztatikus kezelések mellékhatásait mérsékelheti. S ez sem lebecsülendő!

Mindenképpen látszik, hogy a mákhoz hasonlóan a kender is elismert gyógynövény lehet, ha a tiszta, elkülönített és pontos szerkezetű hatóanyaga (pl. mákból a morfin, kenderből a THC és/vagy CBD) gyógyszerként nyer alkalmazást a farmakoterápiában. Járható út az is, ha szintetikus úton állítják elő a kender hatóanyagait, ami meglehetősen költséges. Ebben az esetben nincs szükség a növény termesztésére. A THC-ban gazdag kenderdrog (termős virág és levél) teaként való fogyasztása kevésbé hatásos, mivel a kannabinoidok vízben kevéssé oldódnak; a különféle zsíros olajokban (akár a kender zsíros olajában is) annál inkább, de az ún. kenderolajok terápiás felhasználása könnyen vezethet függőséghez. A vajjal és tejjel kivont, mézzel, édes mandulával és kardamommal ízesített „csemegék” lényegesen több pszichoaktív anyagot tartalmaznak, és kizárólag élvezeti célra szolgálnak. Ilyen és hasonló recepteket mutat be példaként a magyarra is lefordított, igen népszerű könyv (Ch. Rätsch: A szerelem füveskertje

– az afrodiziákumok a mítoszokban, a történelemben és napjainkban, Terra, Budapest, 1994),

melynek kiadása cseppet sem segítette elő a kábítószerek elleni küzdelmünket.

Remélhető, hogy előbb-utóbb a kender mégis egyik leghasznosabb termesztett növényünk marad, hiszen a papír-, kötél- és építőipar egyre több kenderrost-alapanyagot igényel. Ha sikerül orvosi felügyelettel szabályozni a THC- és/vagy CBD-hatóanyagot tartalmazó kenderdrog és standardizált kenderkészítmények terápiás alkalmazását, akkor az opium és a mákalkaloidok mellett méltó helyet foglalhat el a gyógyszerészetben és a farmakoterápiában. „Enyhe” hatású, relaxáló, hangulatjavító teadrogként azonban éppen úgy veszélyes, mint a népgyógyászatban régen nyugtatásra használt, mákgubóból készült tea. Ugyanis könnyen kialakulhat függőség, az egyszeri túladagolás pedig akár halálhoz vezethet.

Függelék – fogalmak magyarázata

kannabisz = a növény gyantatartalmú virágzó vagy termő ágvégei = ganzsa (tradicionális indiai neve) –

alacsonyabb THC-tartalom, fogyasztását ellenőrzik.

kannabiszgyanta = ágvégektől elkülönített gyanta = hasis = csarasz (tradicionális indiai neve) – legmagasabb

THC-tartalom (akár 5%), a legerősebb hatás, legtöbb tiltás.

bhang = virágzó és termő ágvégek nélküli növényrészek, főleg levelek és szár – alig tartalmaz THC-t, viszonylag

kevéssé ártalmas, főleg keleten divatos, ellenőrizhetetlen.

marihuana = fogyasztása É-Amerikában alakult ki a latin-amerikai kannabiszlevél-szívásból. THC-tartalma

szélsőséges: 0,01-2,5%. Gyakran hasissal dúsítják a gyengébb hatású drogot. Ellenőrizhetetlen.